A megmosott, előző nap beáztatott szójababokat pürés állagúvá darálják, felforralják, majd átszűrik. A szójatej és a szójatészta elválasztódik egymástól. A szójatejet oltóanyaggal (Nigarival - tengerisókoncentrátum) beoltják. A végtermék pedig egy sajtra hasonlító massza, amit tetszőleges formára nyomnak: ez a tofu.

Nálunk nem jól cseng a szója neve. Még az ötvenes években, hús pótlására használták fel rendkívül silány minõségben. A jó minőségű szója egyébként megérdemli az elismerést. Keleten a japánok és a kínaiak már évezredek óta ismerik és használják.

A legtöbb szükséges fehérjét tartalmazza (fehérjetartalma kb 12%), szóval jelentős étel a vegetáriánusok számára. 100 g tofu csupán 5 g szójaolajat tartalmaz, melynek nagy része többszörösen telítetlen zsírsavakat (linol és linolén) foglal magába, ez szinte tökéletesé teszi. Elkészítése nagyon változatos lehet, hiszen teljesen semleges az íze.

Könnyen emészthető, energiatartalma: 121 kcal/100 g. Azon élelmiszerek csoportjába tartozik, mely a karcsú vonalakat támogatja. Kiváló kálciumszállító, ami ugye az egészséges csontozat felépítésére szolgál. Többek között tartalmaz: kálciumot, nátriumot, foszfort, vasat, B1, B2 és B3 vitaminokat.

Manapság egyre inkább támadják ilyen-olyan tudományosnak mondott indokkal. Az egyik például, hogy a fitoösztrogén tartalma miatt idősebb korra könnyebben elbutulnak az emberek. Ezt a tudományos megállapítást indonéziai lakosok vizsgálatával hozták létre, akik naponta sok szója alapú készítményt vesznek magukhoz. Náluk egyébként túl gyakori a formaldehid használata tartósítószerként, szóval rossz irányba mutogatnak a kedves húsfogyasztó barátaink.

A lényeg tehát, hogy mindenképpen együnk tofut, de ne kilóra zabáljuk, ahogy semmi mást sem. :)

Ne génkezelt tofut vásároljunk!

A bejegyzés egy részét az elitkonyha segítségül hívásával írtam.