Nem létezik külön barna és fehér rizs, a különbséget pusztán a feldolgozás módja teszi. A feldolgozatlan rizs sok-sok réteget tartalmaz, és annak fényében távolítanak el róla rétegeket, hogy milyen végterméket szeretnének nyerni. A barna rizs esetében kizárólag a legfelső réteg kerül le a rizsről, míg a fehér rizsnél több réteg, sőt leggyakrabban még fényezésen is átesik.

Ha ezeket a rétegeket eltávolítjuk a rizsről, akkor nagyon sok értékes tápanyagot is eltávolítunk velük együtt, és semmi más nem marad, mint fényezett keményítő. De akkor vajon miért van szükség rá? A válasz egyszerű: a rizs, fehér formájában sokkal tovább eltartható, mint a barna rizs. A rétegekben található esszenciális zsírok a feldolgozás során oxidációnak indulhatnak, mikor levegőre kerülnek, és emiatt hamar megromolhat a rizs.

A rizsfeldolgozók kényelme nagyon sok pozitív hatástól foszt meg bennünket, rizsfogyasztókat. A tisztítási folyamat ugyanis elveszi a rizsben található B3 vitamin 67%-át, B1 vitamin 80%-át, B6 vitamin 90%-át, és vastartalmának 60%-át. A feldolgozás során odaveszik az összes rostanyag is, csakúgy mint az esszenciális zsírsavak. A rizs egyébként 86-90 százalékban szénhidrátot, 7-9 százalékban fehérjét, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakat (methionint, lizint) tartalmaz.

Szerencsére ha a hétköznapibb fehér rizs helyett inkább barna rizst választunk, akkor kikerülhetjük a rizsfeldogozók kényelméből eredő hátrányokat. Mivel a barna rizs rétegeiben még rengeteg zsír található, ezért romlandóbb is. Nem érdemes belőle otthonra egyszerre sokat vásárolni, ugyanis ezek a zsírok több hónapos tárolás hatására megavasodhatnak.

A barna rizs jó tulajdonságai: kiváló mangánforrás, gazdag szelénben, tartalmaz magnéziumot, rostban gazdag, bizonyítottan csökkenti az LDL koleszterinszintet, és diétázás estén (amit én ellenzek) is nagyon ajánlott, mert gyorsan telítettséget okoz.

Az anyag nagy részét az egészségguru honlapról szedtem.